Az innováció és technológiák konvergenciája alapvető jelentőséggel bír a jelenlegi gazdasági és technológiai trendek megértésében. Schumpeter híres elmélete a “kreatív rombolásról” rávilágít, hogy a gazdasági növekedés motorja az innováció, amely folyamatosan megújítja az iparágakat és piacokat, miközben elavult struktúrákat vált fel új, hatékonyabb rendszerekkel.
A modern világban az innováció üteme exponenciálisan gyorsul, különösen a digitális technológiák, mesterséges intelligencia és biotechnológia területén. Ray Kurzweil törvénye is ezt támasztja alá, miszerint az innovációs ciklusok egyre gyorsabban zajlanak: az emberiség történetének 99,99%-a során végbement technológiai innovációk az utóbbi 0,01%-ra tehetők. Ez a statisztikai adat jól érzékelteti, hogy az innovációk egyre rövidebb idő alatt valósulnak meg, különösen az informatika, mesterséges intelligencia és biotechnológia területén.
A K+F beruházások növekedése is tükrözi az innováció gyorsulását: Kína K+F kiadásai a GDP 2,54%-át tették ki, míg az EU-ban ez az arány 2,24%, és az USA-ban 3,4%. Ezen belül a privát szektor jelentős részt vállal: Kína esetében ez 75%, az EU-ban 59%, míg az USA-ban 63%. Ez a növekedés jól mutatja, hogy a vállalatok egyre inkább felismerik az innováció szerepét a versenyelőny megszerzésében.
Az innovátor országok és a követő, felzárkózó országok gazdasági növekedése között alapvető különbségek vannak mind a növekedés forrásai, mind annak mértéke szempontjából.
Az innovátor országok (pl. USA, Németország, Japán) gazdasági növekedésének fő hajtóereje az innováció, a technológiai fejlődés és a tudásalapú gazdaság. Ezekben az országokban a növekedés:
- Magas hozzáadott értékű iparágakból származik, mint például az IT, a biotechnológia vagy a zöldenergia.
- Fenntarthatóbb, mivel a technológiai fejlesztések hosszú távon is versenyelőnyt biztosítanak.
- Lassabb lehet a GDP-növekedés mértéke, mivel a gazdaság már érett fázisban van, és a magas bázisszint miatt nehezebb magas növekedési rátát elérni. Az éves GDP-növekedés gyakran 1-3% körül alakul.
A követő országok (pl. India, Vietnám, Magyarország) gazdasági növekedése gyakran a meglévő technológiák átvételére, az alacsonyabb munkaerőköltségekre és az exportorientált iparágakra épül. Ezek az országok:
- Gyorsabban növekedhetnek a gazdasági “felzárkózás” időszakában, mivel a termelékenység növelésével és a külföldi befektetések vonzásával nagyobb arányú GDP-növekedést érhetnek el (gyakran 5-10% évente).
- Kevésbé fenntarthatóak, ha a növekedés elsősorban alacsony hozzáadott értékű termelésre vagy erőforrás-igényes ágazatokra támaszkodik.
- Nagyban függnek a globális gazdasági környezettől és a fejlettebb országok technológiájától.
Az innovátor országokban a növekedés minőségi, lassabb, de fenntarthatóbb és stabilabb. A követő országokban viszont a növekedés gyorsabb lehet, de az erős függőség, a technológiai lemaradás és az alacsonyabb termelékenység veszélyeket hordoz magában.
Ezért a felzárkózó országok számára kulcsfontosságú, hogy az innovátor országoktól technológiát és tudást vegyenek át, majd saját innovációs kapacitásukat fejlesszék. Ez a gazdasági növekedés fenntarthatóságának egyik legbiztosabb módja.
Az innováció tehát nem csupán technológiai kérdés, hanem a jövő gazdasági növekedésének alapja, amely a technológiai konvergencia révén új üzleti modelleket és piacokat hoz létre, gyorsítva a gazdasági változásokat.